Jármódok

A ló négy természetes jármódja a lépés, az ügetés, a vágta és a poroszkálás. Ezek közül az első hármat fel lehet még osztani különböző típusú jármódokra, a modern díjlovaglás előírásai alapján. A lépésen belül megkülönböztetünk még pl. összeszedett-, közép-, nyújtott- és szabadlépést. Az ügetésnél és a vágtánál ezek a típusok a következők: munka-, összeszedett-, közép- és nyújtott ügetést, illetve a poroszka jármód. Poroszkáló lovak részére Amerikában versenyeket tartanak. Napjainkban az ugrást is külön jármódnak tekintjük.

A LÉPÉS

A lépés során négy patadobbanást hallunk, amelyek aból adódnak, hogy az azonos oldali lábak egymás után érnek talajt, időben jól elkülönülve. Ha a lépést a bal hátulsó láb kezdi, akkor a sorrend a következő: bal hátulsó, bal első, jobb hátulsó, jobb első. A középlépés estén a hátulsó lábak jóval az elülső lábak patanyoma elé lépnek. Az összeszedett lépésben a lépések rövidek, de magasabbak, és a hátulsó lábak az elülső lábak patanyomai mögé lépnek. A nyújtott lépésben a hátulsó lábak jóval átlépik az elülső patanyomokat.

 

AZ ÜGETÉS

A z ügetés során két patadobbanást hallunk, mivel az átlós lábak egyszerre érnek talajt. Ezt követia  rövid lebegési fázis, majd a másik átlós lábpár talajfogása. Mondjuk az első patadobbanáskor a bal elülső és a jobb hátulsó láb ér a talajra. A második patadobbanás a jobb elülső és a bal hátulsó pata földetéréséből adódik. Az ügetéskor a láb előrevitele során a lábtő sosem kerül a tarkótól a talajra bocsátott függőleges vonal elé. Az ügetésnek egész nagy fokban rövidített változatai a piaffe és a passage.

A VÁGTA

A vágtában három patafobbanást hallunk, és a vágta történhet jobb vagy bal kézen (az aktuális belső mellső láb vezeti a mozgást) attól függően, hogy melyik kézen lovagoljuk a kört. Ha  aló a külső mellső lábára próbál vágtázni - mondjuk a jobb lábra egy bal körön - , akkor "hamisan vágtázik". Jobb kézen a lábsorrend, ami a háromüteműséget eredményezi, a következő: bal hátulsó, jobb hátulsó és bal elülső egyidejűleg, majd a jobb elülső, amit egy rövid lebegés követ.

 

Nyergek

 

 

Az első nyerget, amely favázra épült, az időszámítás korai századaiban a szarmaták készítették. Ez a sztyeppei nomád törzs a Fekete-tenger környékén élt. Ők rakták le a nyeregkészítés mesterségének alapjait, ami meghatározó volt, egészen a legújabb időkig. Még ma is sok nyereg készül favázzal, de ezeknél a falemezet a vázra szerelt fémlapokkal erősítik meg. Némelyik nyeregnél a vázat műanyagból készítik.

                                                                                         

UNIVERZÁLIS NYEREG

Sok lovas számára az univerzális nyereg a legpraktikusabb. Ezel általában rugalmas vázzal készülnek, ahol a rugalmasságot a favázra hosszában felerősített fémlemezek bíztosítják. Ezeket használhatjuk ugratáshoz, terepen, de síkon való idomításhoz is.

 

WESTERN NYEREG :)                                                                                                                                                                                                
A western nyereg a spanyol hódítók által Amerikába hozott nyergekből alakult ki, alkalmazkodva a cowboyok igényeihez. Ezek      kényelmet biztosítanak a hosszabb utazásokhoz. Majdnem minden lóra fel lehet őket tenni, anélkül hogy tartani kellene a lovak   hátának feltörésétől, és fel lehet rájuk csatolni a cowboyok összes fontosabb felszereléseit. (Így pl. az első nyeregtáskát, ami "kocsmatúra" esetében négy doboz sört bír el, így tökéletesen kibírja két kocsma                                                                   között!;))                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  

 

 SPECIÁLIS NYERGEK

Az egyes használati céloknak megfelelően sokféle típusú nyerget gyártanak. A díjlovas nyergeket hosszúra szabott nyeregszárnnyal készítik, hogy a lovas hosszú kengyelt csatolva ülhessen a lovon. Az előre szabott szárnnyal készült könnyű nyergeket díjugratáshoz használják. Ezen kívül más nyereg szükséges a cirkuszi lovagláshoz, a távlovagláshoz vagy a galoppversenyekhez, ahol pl. a nyereg olykor nem nehezebb 450 g-nál.

 

Kantárok és zablák

A kantár a fejen lévő részből, valamint a zablához csatolt szárból áll, és a segítségek egyik módját biztosítja.  Nagy vonalakban a kantárzabla kombinációkat öt nagy csoportba sorolhatjuk: a csikókantár a csikózablával biztosítja a legegyszerűbb kontrollt; a nagykantár két zablával a legbonyolultabb; a pelham jelenti a két előbbi között az átmenetet; a gagnél lehetséges egy lefelé ható csúcsmozgás; a zabla nélküli kantárokat hackamorenak hívjuk.

A CSIKÓKANTÁR

Ennél a kantárnál a száron keresztül ható erő a szájszögletekben felfelé, és az állkapcson keresztbe gyakorol nyomást abban az esetben, ha a ló feje valamivel függőleges előtt van. A zabla az ínyek, metsző-, és zápfogak közötti foghíjas részén fekszik. A zablának a szájban lévő részét változtatva különböző hatást érünk el.

                        

 A NAGYKANTÁR

Ez a kantár egy összetett eredő erőt eredményez, ami lehetővé teszi a lovas számára, hogy a ló feje kiegyensúlyozott tartásban lehessen. A jólképzett lónál és lovasnál ez olyan, kifinomultságot eredményezhet, ami nem érhető el semmilyen más kantárral sem. A csikózablával a fej felemelését érjük el, míg a feszítőzabla az orr beszegését és a fej mélyebb tartását eredményezi.

                                      

 

WESTERN KANTÁR :)

Ez a kantár elsősorban a feszítőzabla hatására épül. A felépítésbeli különbségek (pl. nyitott végű szárak) csak apró részletbeli különbségek. A western kantár jelenti annak a kiképzési rendszernek a csúcsát, amely a kiegyensúlyozott orrfék (bosal) progresszív használatán alapul, s a zabla itt már csak másodlagos szerepet játszik. Ez a módszer az Ibériai-félszigetről származik, és a conquistadorok közvetítésével jutott el Amerikába. Noha a zabla komoly hatást gyakorolhat, a jólképzett ló a lovas kezének roppant finom mozdulataira is reagál.

                                                              

 

ZABLÁK

         

Sport és szórakozás

Mivel az ember mindig is szerette a versenyzést, nagyo valószínű, hogy a háziasítás egész korai időszakától összemérték lovaik képességeit, gyorsaságát. A legkorábbi feljegyzések azonban a harcikocsik közötti versenyekről maradtak fenn, évszázadokkal megelőzve a lovas alatti versenyeket.

 

FOGATHAJTÁS

A kocsiverseny népszerű volt az ókori görögöknél, és szerepelt a római cirkusz programjában. Ennek mai utódjának tekinthetjük az ügetőversenyeket és a  fogathajtást.  Kellemes elfoglaltság a hobbihajtás, amelyhez gyakran igen elegáns kocsikat használnak. A versenyszerű fogathajtás is nagyfokú eleganciát feltételez: a versenyek "küllemi bírálatból", díjhajtásból, majd ezt követően egy kemény próbatételt jelentő maratonhajtásból - 27 km-es terepverseny - és végűl akadélyhajtásból állnak.

 

 

LÓVERSENYZÉS

A lóversenyzés vagy galoppverseny "a sportok királya" századokon át a sportélet jelentős összetevőja volt, de mai formáját az angol telivér XVII-XVIII. sz.-i kialakulásának köszönheti. A híres angol versenypályákat a XVIII. sz.-ban alapították, és klasszikus versenyeiket, mint pl. a Derby vagy Oaks-ot vették mintául a lóversenyzéssel foglalkozó más országok is (ilyen a Kentucky Derby az USA-ban, vagy a klasszikus versenyek Új-Zélandon). Nagy-Britanniában és Írországban télen is folytatódnak "steeplechase" akadályversenyek formájában, amelyek közül a leghíresebbek az aintreei Grand National és a Cheltenham Gold Cup Mindkét országban rendeznek "ponttól-pontig" versenyeket amatőr lovasok részére.

DÍJLOVAGLÁS, DÍJUGRATÁS ÉS A MILITARY

A lovassport legtöbb szakágának a gyökerei a háborús gyakorlatokban keresendők. Még a szigorú előírásokhoz kötött, magas technikai képzettséget igénylő díjlovaglás is - ami klasszikus reneszánsz lovaglás XX. sz.-i változata - az európai hadseregek XIX. sz.-i lovassági feladataira vezethető vissza. Elsőnek azonban a görög tábornok és történetíró Xenophon (i. e. 430-355) volt az, aki leírt speciális mozgásformákat és edzésprogramokat lovak részére.

A díjugratás, ennek a manapság nagy népszerűségnek örvendő szakágnak is szoros a kapcsolata a katonasággal, mivel az akadályokon való lovaglás tudományát az olasz kapitány Federico Caprilli (1868-1907) helyezte először elméleti alapokra és alkalmazta a lovasság kiképzésében.

 

A "military" őse egy komplett erőpróba volt a katonatiszteknek és lovaiknak. Három fázisból állt: díjlovaglásból, terepversenyből, és végül egy akadálypályán történő díjugratásból.

 

TÁVLOVAGLÁS ÉS HOBBI
A távlovaglásnak is - amely során nagy távolságokat tesznek meg lóháton - katonai múltja van, és modern formája is igen speciális és komoly fejlődésen átesett sportág. Általban a legjobb hosszútávú lovak az arabok vagy ezeknek keresztezett utódjai. Ugyanakkor a lovakat gyakran csak magáért a lovaglás öröméért lovagolják terepen "wetsern"(ld. VersenyágakI. - II.) vagy "angol" stílusban. Az angol és az ír lóbarátok szívesen töltik a telet falkázással, amikoris lóháton követik a kopókból álló falkát, a terepen átugratva minden útjukba kerülő akadályt. Más népek is hódolnak a falkázás örömeinek, mint pl. a franciák vagy az amerikaiak.

 

 DÁMANYEREG

Egészen az 1920-as évekig a hölgyek többsége dámanyeregben lovagolt. Manapság ennek az elegáns lovaglási módnak az újjáéledését tapasztalhatjuk, főként Nagy-Britanniában, ahlo van külön egy "Hölgyek Dámanyerges Egyesülete" is, amely évente rendez egy bemutatót és számos továbbképzést.

 

Oldalmenü
Szavazás
Melyik versenyszámban indulnál a legszívesebben?
Reining
Barrel Racing
Cutting
Trail
Pole Bending
Diavetítő
Naptár